A nagyarányú adócsökkentés, a megszorítások nélküli szociális biztonság és a csökkenő költségvetési hiány hármas célja azonnal vagy akár rövidtávon, megvalósíthatatlan az új kormány számára. Márpedig az ellenzéki Fidesz gazdasági retorikája sokáig e háromszögre épült. Milyen jelek utalnak arra, hogy a választásokon győztes párt tisztában van a realitásokkal, és új utakra tér?

Sikerül-e modernizálni a leendő Fidesz-kormánynak Magyarországot? - ez az előttünk álló időszak legfontosabb gazdasági kérdése. Vajon a minden eddiginél nagyobb felhatalmazással rendelkező végrehajtó hatalom képes lesz-e áttörést elérni Magyarország felzárkózásában, az államreformban, a versenyképesség növelésében, a válság utáni tartós és fenntartható növekedés szavatolásában? - olvasható a komment.hu mai elemzésében

Ehhez az ellenzéki évek alatt megszokott fideszes retorika és politika módosulására van szükség. Gazdaságpolitikai értelemben az új kormány előtt álló legnagyobb kihívás az, hogy miként tudja összeegyeztetni saját korábbi ígérvényeit és szavazóinak igényét a realitásokkal. Felmérésekből tudható, hogy a magyar választók túlnyomó többsége gazdaságilag baloldali (értsd: az állami gondoskodás híve), politikailag azonban konzervatív. Az elmúlt nyolc évben az ellenzéki Fidesz retorikája nem véletlenül mutatott az állami gondoskodáspárti gazdaságpolitika irányába (miközben mindig is jelen volt a pártban és a holdudvarban a konzervatív-liberális vonulat), ebben látták ugyanis a választási siker zálogát. De a másik oldalon ott vannak a kényszerek; Magyarország a magas államadósság, a törékeny pénzügyi stabilitás miatt erősen függ a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), a mozgástér behatárolt. A versenyképességet ráadásul sújtják az olyan tényezők, mint az európai összehasonlításban is kirívóan magas élőmunka-terhek és a kiterjedt állami újraelosztás. Orbán Viktor a Fidesz első fordulós földcsuszamlásszerű győzelme után összehívott nemzetközi sajtótájékoztatón közölte: a szociális biztonság és a versenyképesség követelményeit tartják szem előtt.

Apropó, szóhasználat. A "reform" és a "versenyképesség" kifejezések az elmúlt időszakban, finoman szólva nem éppen konjunktúrájukat élték a fideszes főáram retorikájában. Most emancipálódni látszanak. A magyar stabilizáció törékenysége, az ország ráutaltsága az IMF-re, valamint a piacok és a lakosság nagy többségének pozitív várakozása azt sejtetik, hogy - szemben a korábbi évek erőteljes államközpontúságot hirdető retorikájával - a Fidesz új utakra léphet.

A "nagyarányú adócsökkentés - megszorítások nélküli szociális biztonság - csökkenő költségvetési hiány" háromszöge azonnal, vagy rövid távon, nyilvánvalóan megvalósíthatatlan. Márpedig az ellenzéki gazdasági retorika sokáig e háromszögre épült (no és arra, hogy "meg kell védeni az embereket..."). Hosszabb távon egyébként akár teljesíthetők is e célok, de csak akkor, ha a növekedés valóban felpörög, ahhoz pedig idő kell.

A csípőből tüzelő, nem egyszer populista húrokat pengető politizálás ellenzékben sikeresnek bizonyult - bár a fő muníciót a győzelemhez a koalíció csapnivaló teljesítménye szolgáltatta -, kormányra kerülve azonban a "mindent egyszerre" politika aligha lesz tartható. Prioritásokat kell felállítani, és persze érdemes tanulni az ellenoldal modernizációs kísérletének bukásából.

A Magyar Szocialista Párt (MSZP) gazdaságpolitikája alapvetően két okból vallott kudarcot. Egyrészt a "jóléti rendszerváltás" mítosza miatt, amely fedezet nélkül, hitelből ígért és adott "több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak", és nem vetett számot az ország teherbíró képességével. Az államháztartási hiány elengedése, a négy évig tartó fiskális ámokfutás ennek az illúziónak a következménye. Az IMF-től függő, leendő kormány számára az osztogatás, az állam kiadásainak fedezet nélküli növelése nem lehet valós cél. Fenntartható, fegyelmezett gazdaságpolitikát kell folytatni, ebben az értelemben az utóbbi egy évben a Bajnai-kormány által kényszerűen megvalósított, következetes fiskális konszolidációnak nincs alternatívája. Az azt megelőző, 2006-tól 2009-ig tartó három esztendőnek van: az a költségvetési hiány csökkentése dacára nem adott hozzá az ország versenyképességéhez, hanem elvett belőle, mivel szorongatta a magángazdaságot, és fokozta, a már amúgy is erős állami központosítást a gazdaságban.

Az MSZP által vezetett reformpolitika kudarcának másik oka a "felvilágosult abszolutista" hozzáállás. A felülről erőltetett és a szakmai érdekgazdákkal nem megfelelően egyeztetett változtatási szándék zátonyra futtatta a nagy elosztó rendszerek átalakítását, amihez persze hozzájárult a második Gyurcsány-kormány hiteltelensége, a labilis kormányzati felhatalmazás és a reformok előkészítetlensége is.

A Fidesz politikai értelemben minden elődjénél kedvezőbb helyzetben lesz: óriási legitimitással rendelkezik a gazdaság mélyreható, valóban szerkezeti reformjához. A gazdasági elit nagyobb része és a piacok a jelek szerint a kétharmad tekintetében nem a demokratikus egyensúlyokat mérlegelik, hanem abban bíznak, hogy a Fidesz végrehajtja a modernizációs fordulatot.

Hatalmas esély, de még nagyobb felelősség mindez a Fidesznek. Gyors megoldás nincs a gazdasági válság leküzdésére, ezt az április 11-én győztes párt vezető politikusai is világossá tették az utóbbi hetekben, megpróbálván hűteni a korábban saját maguk keltette várakozásokat. Az idén az önkormányzati-közigazgatási reform első lépéseivel és az adórendszer egyszerűsítésével/átalakításával megkezdődhet az államreform. Az állam működési kiadásainak mérséklése teremtheti meg az alapot, a 2010-ben még minden bizonnyal inkább csak szimbolikus adó- és járulékcsökkentéshez. Az oktatás és az egészségügy szintén komoly reformra szorul, de ott elhúzódó egyeztetés nélkül képtelenség lesz eredményt elérni.

A szellem mindenesetre a választás napján kiszabadult a palackból. A Fidesz többé nem kínálhat gyógyírt mindenre, nem mondhatja, hogy az állami gondoskodás mindenkit megvéd. Ha mégis mondja, de nem teszi, akkor óriási kiábrándultság lesz a vége, ha teszi is, akkor államcsőd. Ezt nyilván a Fidesz politikusai is tudják. Ezért már rövid távon érdemes beárazni a fideszes gazdaságpolitika pragmatikus, néhány ponton akár liberálisnak is mondható fordulatát. A Fidesz politikája az elmúlt hetekben-hónapokban elmozdult a korábbi dogmáktól az ésszerűség irányába. Ha ez folytatódik, a jobboldal kormányzása gazdaságilag sikeres lehet.